Nagyanyáink idejében teljesen természetes volt, hogy a kertet művelték, és a család számára megtermelték a fontosabb zöldségféléket. 

A téli tartósítás vagy vermeléssel,vagy pincében történt, savanyúságos üvegek sorakoztak az éléskamrákban, szárították, sóval vegyítve tették el az ínségesebb időkre a kert kincseit.

És az őszre hatalmas fejet növesztett káposztákat savanyították is. A savanyú káposzta c-vitaminban, folsavban, vasban, káliumban valamint B6, B12 vitaminban gazdag, viszont nincs benne koleszterin és alacsony a kalóriája. Számtalan étel elkészítéséhez használhatjuk, de pl. húsok mellé egyszerű savanyúságként is fogyaszthatjuk. 

 Mivel az én kertemben az idén nagyon szépen termett a fejeskáposzta, így gondoltam, elkészítem itthon, sajátból, mert imádjuk. Egy nagyon öreg szakácskönyv elsárgult lapja őrzi a receptet, ami alapján nekikezdtem a nem mindennapi akciónak.

 A káposzta savanyításához jó kemény, tömör fejeket használjunk, gyaluljuk le és minden egy kilóhoz szórjunk 2,5-3dkg asztali sót.

Ízlés szerint adhatunk még hozzá babérlevelet, köménymagot, szemes fekete borsot. Egyes vidékeken szeletekre vágott birsalmát vagy erős cseresznyepaprikát is tesznek bele. A káposztát a fűszerekkel jól összekeverjük és tetejes vödörbe, csavaros hordóba, de akár 5 literes üvegekbe is tölthetjük. Alaposan nyomkodjuk le!

Az első időben 18 fok körüli hőmérsékletű helyen érleljük, később tárolhatjuk pincében vagy hideg kamrában is. Ha már az elején pincébe tesszük, lassabban érik be.

A tetején képződött habot rendszeresen szedjük le, különben a leve nyúlóssá válik. 

Fogyasszuk egészséggel!