A disznóparaj félék családjába tartozó kultúrnövény Közép- és Délnyugat Ázsiában őshonos. Európába valószínűleg Perzsiából a mórok közvetítésével került Spanyolországba, majd Franciaországba. Magyarországi első említése az 1500-as évek második feléből való.

A spenótot a kiskertekben leginkább főzelék és salátakészítési alapanyagnak termesztjük, ezért a leveleit használjuk. Fajtától függően az igen változatos formájú és nagyságú leveleket egyszerűen csak letépkedjük a szárról és máris vihetjük a konyhába. Érdemes gyorsan felhasználni, hogy ne veszítsen sokat beltartalmi értékeiből.

A spenót tápértékét fehérje-, ásványisó- és vitamintartalma adja. Élettani hatása igen magasfokú. Nagy mennyiségben fordul elő benne A-, K- és C-vitamin, ásványi anyagok közül pedig igen gazdag a vas-, magnézium-,kálium-, kálcium- és folsav tartalma. Jótékonyan hat a vérnyomásra, a magas vérnyomást csökkenti és az alacsony vérnyomás okozta fáradtságérzetet is javítja, valamint véd a szív-és érrendszeri rendellenességekkel szemben.

Vastartalma is kiemelkedően magas a többi zöldséghez képest, de az elmélet, miszerint 100gr spenót 35 milligramm vasat tartalmaz, csupán egy mítosz. A növény vastartalmát kutató kémikus egy szarvashibát vétve a tizedesvesszőt rossz helyre tette a számításai során.  Viszont a 100gr-ban megtalálható 3-4 milligramm is igen jelentős mennyiség.

Alacsony energiatartalma miatt jól beilleszthető a legkülönfélébb diétás, fogyókúrás étrendekbe.

Én leggyakrabban a Matador névre hallgató spenótot szoktam vetni, mert jól tűri a hideget, gyors növekedésű és nagylevelű fajta. Március közepe táján 40 cm-es sorközre vetem, magjait egymástól 3-5 cm-re szoktam elszórni, 2-3 cm mélyen. Levélnövekedési szakban vízigényes, a bőséges öntözést meghálálja. Sajnos a levéltetvek is nagyon szeretik a spenótot, nálam leginkább ők jelentik a növényvédelem szükségességét. Nem túl nagy fertőzöttség esetén fahamu kiszórásával is meg tudjuk akadályozni a kártételt, de amikor már nem tudunk határt szabni a rovaroknak, a Karate Zeon szabadfelhasználású növényvédőszerrel érdemes lepermetezni.

A spenótfőzelék elkészítése az én számíze szerint:

• Jó sok spenótlevél (soha nem mértem, de kb ami egy 5 literes edényben elfér mosva)
• egy fej fokhagyma (nem tévedés, egy fej, mert nagyon fokhagymásan szeretjük)
• 3 evőkanál zsír
• 2 evőkanál liszt
• tej, amennyit felvesz
• só , csipet pirospaprika

A spenótleveleket folyó víz alatt alaposan megmosom. Forrásban lévő sós vízben kb egy percig gyorsan átfőzöm. A zsírba a fokhagymát belereszelem és nagyon óvatosan elkezdem pirítani. Figyelek rá, nehogy megégjen. A lisztet belekeverem és világos rántást készítek. Amikor a liszt is szépen megpirult, csipet pirospaprikát szórok rá, majd beleöntöm a főtt és leszűrt spenótleveleket. Ezzel alaposan átkeverem, vigyázva, ne maradjon csomós a rántás. És rögtön elkezdem adagolni hozzá a tejet, miközben folyamatosan kavarom.  A kívánt sűrűség elérésekor lekapcsolom alatta  a tüzet, előveszem a botmixert és simává turmixolom vele.

 Leginkább tükörtojással fogyasztjuk, de épp így illik hozzá bármilyen fasírt vagy sült hús is. Mivel kiválóan fagyasztható, és mivel nagyobb mennyiségben terem a kertemben, így mosás, 1 perces főzés, szűrés és kihűtés után bezacskózva kerül a fagyasztóba, hogy legyen télire is.