Unokatestvérem kedvenc étele a rántott disznóköröm, Annyiszor hallottam róla, hogy kedvem támadt kipróbálni. Természetesen nem az egyszerű megoldást választottam, kicsit átformáltam az én elképzelésem szerint.

Először is szeretném leszögezni, hogy a hozzávalók mennyisége teljesen opcionális, tehát nem írok pontos értékeket. Elrontani nem lehet!

Első lépésként a tisztított, darabolt sertéskörmöt, bokát, csülköt odatesszük főni, mint ahogyan a kocsonyát szoktuk - nem túl bő lébe. Én a kocsonyát csupán fokhagymával, sóval és szemesborssal szoktam ízesíteni, fokhagymából jelentős mennyiséget pucolok. Ha a hús kb 2 kiló, akkor ahhoz legalább két fej fokhagyma és kb 30 szem feketebors kerül egy szövetzsákocskába kötve. Azért így, mert akkor nem kell vadászgatni, ha elkészült, viszont az íze így is tökéletesen átmegy. A sózást mindenki ízlése szerint oldja meg.

Kocsonyánknak legalább 4 órát kell főnie, úgy, hogy a csontról szinte olvadjon le a hús és a bőr. Amikor már épp ilyen, lekapcsoljuk alatta a tüzet és leszűrjük. A lével most nem foglalkozunk ( arra majd egy következő bejegyzésben adok ötletet). A csontoktól megszabadítjuk a husit, semmiképp ne maradjon benne, mert kellemetlen, ha ráharapunk.

Nos, itt a mi jó kis bőrös husink, melyet egy tálban a két kezünkkel összemarcangolunk. Azért nem géppel aprítom, mert valamennyire darabos kell maradjon. Ezt követően a kapott masszát folpack fóliára helyezzük és betekerve, a végeit lezárva kis hurkaformákat készítünk belőlük.

Ha ezzel elkészültünk, egy napra mehet a hűtőbe, hogy a megfelelő formát ott felvegye, tehát az előkészületeket a felhasználás előtt legalább egy nappal végezzük el!

Másnap a hűtőből kivéve, kicsomagolva karikákra szeljük és a szokványos módon panírozzuk, majd kisütjük. Köretként leginkább a krumplipüré illik hozzá, de készítettem már rizzsel, bulgurral, petrezselymes burgonyával, hajdinával is.